Magyar bivaly  > Kiemelt  > Hírek  > 

2015. szeptember 10. (csütörtök) 15:20

Trópusi "idill" Kápolnapusztán

A legelésző vagy éppen sárban dagonyázó bivalyok látványa hétköznapi a forró trópusokon és szubtrópusokon, ahol a rizstermesztő vidékek legfontosabb igásállata. Az állatok azonban nálunk is megtalálhatóak, Kápolnapusztán egész rezervátumot tartanak fenn nekik.

Ugyan a szakemberek véleménye megoszlik arról, mikor érkezett a Kárpát-medencébe, de abban egyetértenek, hogy őshonos állat Magyarországon, és a 19. század fordulóján még legalább 150 ezer példány legelészett nálunk.
Kovács Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őre az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, az első világháború után, a traktorok megjelenésével egyre kevésbé volt szükség igavonó erejére, előtérbe kerültek a több tejet adó fajták, a bivaly kissé háttérbe szorult.

Ezáltal a második világháborút követően drámaian lecsökkent a hazai bivalyállomány. Jelenleg körülbelül ezer példányra tehető a száma, és már inkább csak mutatóban, nem haszonállatként tartják. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park kápolnapusztai bivalyrezervátuma fontos szerepet játszik az őshonos bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében.
Mintegy 150 hektáros területén tavasztól őszig legeltetik a gulyát. Génmegőrzés mellett területkezelésre is használják a bivalyokat, mert legelésükkel, taposásukkal visszaszorítják a tájidegen növényeket, ezzel is hozzájárulva az eredeti növényzet fejlődéséhez, illetve élőhelyet biztosítva sok védett állatnak.
A legelőn megtalálható az ürge is, amelyet a kétezres években telepítettek ide, azóta örvendetes módon elszaporodott. Az apró füvű legelőt kedveli, a kaszálón nem él meg. Kápolnapusztán fellelhető a 2016-os év madarának választott haris, megtalálható a gyurgyalag, a parti fecske, a seregély, a kócsag is.

A bivalyok idejük egy részét vízben töltik. Ezzel nemcsak hűtik szervezetüket, hanem magukra is kenik a sarat, ami a rajtuk lévő élősködőkkel együtt rájuk szárad, aztán a fatörzseknél ledörzsölik magukról, ily módon tisztogatva a bőrüket.
Mivel kedvelik a vizes élőhelyeket, illetve más állatokkal ellentétben szívesen fogyasztják a sást, a nádat és egyéb vízinövényeket, fontos szerepet tölthetnek be a vizes élőhelyek természetvédelmi rehabilitációjában.

Forrás: Hirado.hu
UMVP Jelm EU