– Óriási erejük van, csökönyösek és makacsok. Két éve bementek a vízbe, akkor vége volt az egész rendezvénynek, mert ha egyszer bemennek a vízbe, az Isten nem szedi ki őket onnan – mesélt a bivalyok viselkedéséről a sándorfalvi Tari József, aki immár negyedik éve tart bivalyterelési bemutatót május elsején a Mórahalomhoz közeli Nagyszéksóson lévő bivalyrezervátumban.
Tari előbb egyik pulijával, Csárdással melegített be, miközben másik két kutyája szűkölve várta, hogy szintén feladatot kapjon. A bemelegítés után, amikor Csárdás megkergetett néhány bivalyt, Tari a pásztorélet eszközeiből tartott rövid tájékoztatót, valamint a bivalyokról és a szürkemarhákról.
Mutatott az állat szarvából készült ivókürtöt, amit pohár helyett használtak, díszesre faragott gulyáskürtöt, amivel a gulyások egymás közt kommunikáltak. Az önvédelmi eszközökről szólva, mert egy több száz kilós állat esetében arra is szükség lehet, a bivaly hímtagjából készült bikacsököt és pásztorbotokat mutatott be. Az ostor, korbács is sorra került, illetve egy szürkemarha herezacskójából készült erszényt is elővett a hagyományőrző mester. Viccelődve hozzátette, ezt a gyerekek, akár kalapként is használhatnák.
A dóci Nagy András Enyves nevű kutyája is megmutatta terelőtudományát, közben az érdeklődők megtudhatták, hogy erre a terelőstílusra, amire itt szükség van, csak az ősi magyar kutyafajták
